Az ősz biztos jele Finnországban, hogy elkezdődik az iskola (az általános iskola) és megjelennek az erdőben a gombák. A finn erdők remek lehetőséget nyújtanak a gombázásnak. Ha nem ismerjük a gombákat, Finnországban számos népfőiskolán indítanak gomba-ismertető kurzusokat. Miután megismerkedtünk néhány gombafélével a tanfolyamon, s tényleg biztosak vagyunk benne, hogy a természetben is felismerjük majd őket, akkor irány az erdő. 

Sajnos nem minden erdőben található gomba, az időjárás is nagyban befolyásolja, a gomba növekedéséhez kellenek a száraz és az esős időszakok egyaránt. Ha viszont kedvező az időjárás - mint ahogy idén is -  rengeteg gomba terem. A legismertebbek a sárga rókagomba (kantarelli), a vargánya (herkkutatti), vagy késő ősszel a tölcséres rókagomba (suppilovahvero). Ha a gombaszedés nem hoz lázba, vagy nem találunk gombát, Finnországban a piacon és a nagyobb áruházakban is többféle fajta kapható. 

Sárga rókagomba a piacon 

 Az egyik legelső - már júliustól fellelhető - értékes nyári gomba a sárga rókagomba, vagyis finnül a kantarelli (Cantharellus cibarius). Nagyon könnyű felismerni, nem lehet összetéveszteni más gombával:  kalapja 3-10 centi átmérőjű, fiatalon domború, majd ellaposodik, végül tölcséressé válik. Széle kezdetben begöngyölt, később hullámossá válik, felülete gyakran kissé egyenetlen, élénksárga, világossárga. Nevét is színéről kapta, szokták csirkegombának is nevezni magyarul. A tönkje sem ölt gigantikus méreteket, 3-6 cm magasra nő csupán, és meglehetősen karcsú.  Magyarországon mohos tisztásokkal tarkított bükkös-tölgyes helyeken lelhető fel. 

Aromás, ízletes, kissé borsos, csípős íze miatt igazi inyencség. Sokféle ételt készíthetünk belőle, ez a gomba önmagában is olyan finom, hogy nem szükséges túlbonyolítani. A gombát megtísztitjuk, és apróbb darabokra vágjuk. Két receptet osztok meg, egy mártás receptjét, amit pl. halakhoz, húsokhoz készíthetünk. A másik egy egyszerű feltét, amit kenyérre tehetünk. Természetesen bármilyen más gombával is elkészíthető. 

Sárga rókagomba-mártás (kantarelli-kastike)

Elkészítési idő:

Hány adagra elég?

Hozzávalók:

• 1 fej vöröshagyma
• 50 dekagramm sárga rókagomba
• 1 evőkanál liszt
• 2 deciliter tejszín
• apróra vágott petrezselyem

Leírás:

Sárga rókagombás-szendvics

Elkészítési idő:

Hány adagra elég?

Hozzávalók:

• 20 dekagramm sárga rókagomba
• 2 dekagramm vaj
• 1 evőkanál apróra vágott friss zsálya
• 15 dekagramm ricotta
• 1 csipet só, bors
• parmezán sajt 
• apróra vágott paradicsom

Leírás:

Még mindig áfonya, bár lassan már lecsengőben van a szezonja itt Finnországban is. A mustikkakukko, vagy más néven rättänä egy régi, hagyományos desszert Kelet-Finnországból. Azon a vidéken jellemzően rozstésztába töltöttek édes és sós tölteléket (van pl. kalakukko - vagyis hallal töltött kenyér). Neve (a kukko magyarul kakast jelent, de inkább a kukkula vagyis a "domb, halom" szóból eredhet) a tészta domborodó formájára utal. A fekete áfonyával töltött változat azonban tökéletesen egyesíti a rozs robosztusságát és az áfonya selymességét. Hagyományosan csak rozslisztből készül, de a könnyebb kezelhetőség érdekében használhatunk egy kis búzalisztet is. Más gyümölccsel (pl. szilva) is érdemes kipróbálni. Tejszínhabbal tálalva mennyei! 

Kép: valio.fi

Áfonyával töltött rozsos pite (Mustikkakukko)

Elkészítési idő:

Hány adagra elég?

Hozzávalók:

• Tészta
  • 20 dekagramm vaj
  • 1 deciliter cukor
  • 3,5 deciliter rozsliszt (egy részét helyettesíthetjük búzaliszttel, 1,5 decilitert) 
  • 1 teáskanál sütőpor
• Töltelék
  • 40 dekagramm fekete áfonya (friss vagy fagyasztott)
  • 1 deciliter cukor
  • 0,5 deciliter burgonyaliszt

Leírás:

Finnországban a gyümölcsválaszték nyáron sem olyan gazdag, mint Magyarországon. Vadon nőnek áfonyák, a kertekben van eper, szeder, málna, egres, ribizli, rebarbara és alma. A déli vidékeken néha a cseresznye is megterem, vagy a szilva és a körte. 

De a finn erdők örökös kedvence a fekete áfonya. A mustikka vagyis latinul Vaccinium myrtillus, éppen most érik, és a finnek közül sokan töltik a szabad idejüket bogyószedéssel. Ilyenkor nagy vödrökkel járják az erdőt, és begyűjtik a "télirevalót".  

Áfonya az erdőben (kép: FK) 

A vadon termő áfonya jótékony hatásairól ma már mindenütt olvashatunk. Igazi csodanövény, "superfood", ahogy manapság nevezik. Minden más gyümölcsnél és zöldségnél több antioxidánst tartalmaz. Az áfonya jótékony egészségügyi hatásai és öregedésgátló jellemzői közé sorolhatjuk a szív- és érrendszeri betegségek és a rák kialakulási kockázatának jelentős csökkenését. Az áfonya (és más bogyós gyümölcsök) rendszeres fogyasztása  kedvező hatást gyakorol a vércukorszint optimális szabályozására.

Áfonya a piacon (kép: FK) 

Szóval, megéri áfonyát fogyasztani, akár vadon termőt, akár termesztettet. A finn erdők bővelkednek fekete áfonyában, sokan csak a lakóhelyükhöz közeli erdőbe járnak szedni. Komoly technikája is kialakult a szedésnek, bogyószedő "fésűt" használnak, amivel könnyebb szedni, viszont a bokrok "átfésülése" után sok levél és apró ág marad a termés között. Ilyenkor otthon még meg kell tísztítani. Kézzel is szedhetjük, főként, ha kis mennyiségre van szükségünk. De az áfonya jól tűri a fagyasztást, ezért nem érdemes keveset szedni, érdemesebb inkább a fölösleget lefagyasztani. A finnek szinte minden bogyót fagyasztással tartósítanak, természetesen lekvárt is készíthetünk belőle. 

Bogyószedő fésű vagyis Marja-Maija marjapoimuri (Kép: Kirsi Alatalo) 

Többnyire az áfonyát süteményekbe keverhetjük, a számtalan recept közül egyik legismertebb a "Mummon marjapiirakka", vagyis a finn nagyik áfonyás pitéje. Ez olyan, mint nálunk az almás pite, tényleg minden finn nagyi ismeri és készíti, kezdők is bátran nekivághatnak: 

A finn nagyik áfonyás pitéje (Mummon marjapiirakka)

Elkészítési idő:

Hány adagra elég?

Hozzávalók:

• tészta
  • 15 dekagramm vaj vagy margarin
  • 3/4 deciliter cukor
  • 1 darab tojás
  • 3 deciliter liszt
  • 1 teáskanál sütőpor
  • 1/2 citrom reszelt héja
• töltelék
  • 3 deciliter áfonya (vagy bármilyen más bogyós gyümölcs)
  • 1 deciliter cukor
  • 1 darab tojás
  • 1 teáskanál vaníliás cukor
  • 2 deciliter tejföl vagy krémföl vagy joghurt vagy krémtúró

Leírás:

A bogyós gyümölcsök rendkívül egészségesek, energiatartalmuk alacsony, s tele vannak vitaminokkal. Ráadásul ingyen van, a finn erdőkben évente 500-1000 millió kiló bogyós gyümölcs terem, amelynek csak tizedét szedik le. Pedig igyekszik mindenki kivenni a részét belőle, még mi is, akik nem is vagyunk tősgyökeres finnek. Vödör a kézbe, bogyószedő fésű (merthogy speciális eszközzel szedik, nem ám kézzel) és gumicsizma. Ja, és szunyogriasztó krém, vagy spray, bármi, ami hatásos a szúnyogok ellen. Ha a szúnyogokat nem számoljuk, egész kellemes napot tölthet az ember a szabadban, hasznos elfoglaltsággal.

Kép: www.allaboutlapland.fi

Egy felmérés szerint a finnek kétharmada jár bogyót szedni nyáron. Ennek ellenére a hivatásos bogyószedők száma kevés, és a nagy termés leszedéséhez külföldi - többnyire Thaiföldről és Ukrajnából érkező - bogyószedőket is foglalkoztatnak. Idén, a koronajárvány miatt nem tudtak külföldi munkaerőt fogadni csak kis számban, ezért nagy kérdés volt, ki fogja leszedni a termést, és vajon mennyi marad az erdőben. Így most a helyieknek maguknak kell szorgoskodniuk, s majd csak ősszel fogjuk látni, mennyire sikerült.  

Finnországban mindenhol közel van az erdő, bogyót még a nagyvárosok erdeiben is találhatunk, de a legjobb bogyótermő helyek természetesen az érintetlen környezetben lévő, pl. a nemzeti parkokban található területek.  A bogyószedés ráadásul alapvető emberi jognak számít Finnországban, vagyis bárki szedhet bármelyik erdőben bogyót és gombát saját felhasználásra. Ha valakinek nincs ideje bogyót szedni, a piacokon vásárolhat többfélét. 

Június végétől érik először a legkedveltebb bogyós gyümölcs, az eper. Ennek a szezonja idén a sok esőzés miatt rövid volt, de már követi is a következő gyümölcs, a mocsári hamvas szeder. Több neve van: hilla, lakka, suomurain, mind egyet jelent (latinul Rubus chamaemorus).  Finnország aranyának is nevezik, a legértékesebb finn gyümölcs. Főleg Közép- és Észak-Finnországban terem, s már a nevében is benne van, hogy mocsaras-erdős területeken nő. Nehéz leszedni, mivel nehéz hozzáférni az apró bokrokhoz, és ezt kézzel kell szedni, nem lehet bogyószedő eszközzel, mert a bogyók könnyen összetörnek.  A nagy érett bogyók aranysárgák, magvasak, kissé fanyar ízűek. Emiatt általában cukorral dolgozzák fel, zselé, likőr, kompót készül belőle. Nagyon gazdag C-, E-, A-vitaminban, antioxidánsokban és különböző nyomelemekben. Idén különlegesen jó a termés, érdemes szedni és megkóstolni, ha valakinek van lehetősége rá.  

Rubus chamaemorus

Hilla, lakka, suomurain - finnül több neve van

magyarul mocsári hamvas szedernek hívhatjuk (kép: Arktiset Aromit Oy)

A mocsári hamvas szeder igen értékes, (a piacokon az ára is igen magas) éppen ezért többnyire ünnepi desszertekbe kerül,  születésnapi torták tölteléke, vagy karácsonyi desszertek készülnek vele. Hagyományos módon az un. leipäjuustoval vagyis a kenyérsajttal kínálják, ami egy sajtféle. 

 Mocsári hamvas szeder kenyérsajttal tálalva (kép: ruokatieto.fi) 

Itt a nyár, végre Finnországban is érezhettük ezt, mivel az utóbbi hetekben nem volt ritka a 25 fok feletti meleg sem. Ez már itt északon kánikulának számít.

Fagylaltozó az oului strandon (Kép: kaleva.fi, Leinonen Jukka)

Ilyen melegben a legnagyobb népszerűségnek a fagylaltok örvendenek. Európában Finnországban eszik a legtöbbet ebből a nyalánkságból, a világon csak az Egyesült Államokban, Új-Zélandon és Ausztráliában esznek több fagylaltot. Ez fejenként 13 litert jelent évente (összehasonlításképp Magyarországon 3,5 liter fagylalt fogy évente). Nem csoda, hisz itt az európai szokástól eltérően az év minden szakában esznek fagylaltot. Még az időjárás sem veszi el a kedvet, ha esik, ha fúj, ha tél van, ha nyár, a finnek fagylaltot esznek. A boltokban hosszú hűtőládákban hatalmas a választék: tejszínes, tejmentes, gluténmentes, vegán, sorbet stb. hosszan folytathatnánk a sort. Régebben a legkedveltebb a kilós kiszerelésben kapható, un. tégla-csomagolású fagylaltok (ezek igazából kemények, inkább jégkrémek) voltak, s a legnépszerűbb ízek a csokoládé, vanília és a medvecukor (lakritsi) valamint a szalmiáksós (salmiaakki). A különleges ízesítésekben a finnek egyébként is verhetetlenek: van citromos-medvecukros, banános, karamellás, akár vargányás-karamellás, almás- és áfonyapités, sőt még kátrányfagyi is. A fagylaltgyártók minden évben előrukkolnak valami különlegességgel: 2019-ben a kéksajtos-medvecukros fagylalt és kéksajtos-mézeskalácsos fagylalt volt az újdonság, amely a karácsonyi ünnepi asztal egyik különlegességét (kéksajt mézeskalácson tálalva) változtatta fagylalttá. 2020 nagy slágere a härtelö, vagyis a lóbabból készült növényi fagylalt. 

Kátrányfagylalt (kép: pirkka.fi)

Szalmiáksós-fagylalt, amit a 100 éves Finnország ünnepére készítettek 2017-ben (k-ruoka.fi)

Az utóbbi időben azonban népszerűek a kisebb kiszerelésű prémium jégkrémek, amelyek különleges ízesítésűek, mindenféle öntetekkel, csokidarabkákkal és egyéb extrákkal felturbózva. Ezeket az emberek elsősorban saját részre veszik, kényeztetésül - egy tévénézős este akár egy fél liter is elfogy - a nagyobb kiszerelésűeket pedig a nagy családi közös fagyizásokhoz. Gyakran kínálnak a vendégeknek is fagylaltot desszertként. A fogyasztás tehát elég kiegyenlített egész évben az időjárástól függetlenül, ennek egyik magyarázata pedig sokak szerint az, hogy a finneknél télen is a lakásban meleg van, nincs nedvesség vagy hidegérzet. 

Nyáron természetesen a pálcikás jégkrémekből több fogy a boltokban, de számtalan fagylaltozó található szerte a városban. Az árusoknál kapható fagylalt azonban nem sokban különbözik a boltitól, ugyananaz a kemény, igazából jégkrém és nem az olasz tipusú fagylalt. Néhány helyen kapható az olasz tipusú csavaros fagylalt. A nagy finn és nemzetközi vállalatokon kívül csak néhány kisebb üzemben próbálnak magas minőségű, általában bio és helyi alapanyagokból készíteni másféle fagylaltot. Mivel a hagyományos fagylalt kemény, ezért nehezen gombócolható, csak nagy gombócot tudnak készíteni, ami szinte leesik a tölcsérről. Egy gombóc ára 2,5 - 3 euróba kerül (egy gombóc 80 gr). Ennél még nagyobb gombócot is lehet kérni (vagyis még nagyobbat mint az átlag) ez 120 gr. Ezt már valóban kihívás lehet megenni anélkül, hogy le ne essen a tölcsérről.

A következőkben álljon itt egy házi recept, ami mentes minden adalékanyagtól és a saját ízlésünk szerint alakíthatunk: 

Kép: http://www.helsinginjaatelotehdas.fi/

Gyümölcsfagylalt (Marjajäätelö)

Elkészítési idő:

Hány adagra elég?

Hozzávalók:

• 2 dl zsíros joghurt pl. görög joghurt
• 2 dl tejszín 30%-os zsírtartalmú
• 1 dl cukor vagy glukózszirup (vagy 3-4 evőkanál méz)
• 0,5 tk vaniliás cukor
• 2 dl gyümölcs (lehet fagyasztott vagy friss is): eper vagy áfonya vagy málna, meggy vagy barack

Leírás:

  Kép: valio.fi

Szent Iván napja (Juhannus) Keresztelő János ünnepe, a finn Juhannus név a Johannes régebbi hangalakja.  Idén Finnországban június 20-án ünneplik a nyárközép ünnepét, előestéjén illetve éjszaka ünneplik az év legrövidebb éjszakáját. Az északi sarkkörön túl ekkor már nem nyugszik le a nap, a délebbi részeken sincs sötét, inkább csak félhomály. Ilyenkor, aki csak teheti igyekszik a természetbe elvonulni, vidékre rokonokhoz, barátokhoz, tóparti nyaralóba (mökki) menni, hogy élvezze a felejthetetlen nyári pillanatokat, a természetet és a fehér éjszakát (yötön yö). A tóparton éjjel máglyát gyújtanak, vidéken sok helyen táncestet tartanak. A szaunázás is fontos része az ünnepnek, csakúgy mint az étkezés. 

Juhannus Ouluban

Ilyenkor finomabbnál finomabb ételek kerülnek az asztalra. Mivel egyfajta régi népi pásztorünnep hagyományaihoz kapcsolódik ez az ünnep, ezért az igazi, régi Szent Iván-napi ételek a tejtermékek voltak: tejbekása, Közép-Finnország vidékein a juhannusjuusto, azaz tejből készített sajt, Savóban tejleves (juhannuskeitto, maitovelliä), Karéliában a mi madártejünkhöz hasonló tojásos tej (munamaito), valamint különböző édes és sós piték, pirogok voltak az általánosak. Észak-Pohjanmaa területén lazaclevest ettek.

A kissé bizalmatlan külsejű juhannusjuusto régi oului étel (kép:Valio.fi)

Manapság makkarát, azaz kolbászt sütnek, vagy újabban halat vagy húst grilleznek, de az étkezések mindenképpen a szabadban, vidám baráti társaság körében zajlanak (már ha jó az idő). Gyakran füstölnek halakat, amelyeket maguk fognak, vagy a horgász-szerencse híján a boltban vesznek. Ekkor esznek először újkrumplit, vajban forgatva, friss kaporral meghintve, és más új zöldségeket. Kora nyár elején megjelennek a első gyümölcsök is, az eper, a rebarbara ezekből készítenek tortákat, pitéket, vagy palacsintát sütnek és ezekkel töltik meg. 

Finnország az ezer tó országa, a tavak pedig bővelkednek halakban. A legkedveltebb és legismertebb folyami hal a lazac (lohi, a lappföldi Tenojoki a leggazdagabb ebben), tengeri halak közül kedvelt a lazacfélékhez tartozó nagymaréna (siika), ami tavakban is fellelhető. Tavi halak közül még a törpemaréna (muikku), sügér (ahven) és a csuka (hauki) a gyakori, nevelt halak közül pedig a pisztráng (kirjolohi) a legkedveltebb. Számtalan módon lehet elkészíteni ezeket a halakat, a juhannus-i halválaszték  pedig  fantasztikusan különleges. 

Halfüstölés (törpemaréna)

A halfüstölés az egyik legősibb tartósítási mód. Kétféle technika létezik, a hidegen füstölés és a melegen füstölés. Az előbbinél alacsony hőmérsékletű füst éri a halat, az utóbbinál meleg füstnél szinte megsül a hal. Először - általában a zsírosabb halakat, lazacféléket - besózzák, majd a sós lében való pácolás után meleg füstön kb. 20-30 perc alatt megfüstölik. Keményebb fából készült faforgácsot (pl. éger) használnak a füstöléshez. Manapság elektromos füstölőt is lehet kapni, akár Magyarországon is, amit érdemes kipróbálni. 

A lazacfélék különösen alkalmasak a füstölésre

Ha turistaként járunk az országban - sajnos erre még egy kis ideig várniuk kell - akkor a piacokon is megkóstolhatunk sok finom halételt, pl. sült törpemarénat, lángnál sült lazacot. Aki pedig új halételeket szeretne kipróbálni, szakácskönyvemben (lásd oldalt) talál recepteket. 

Lángnál sült lazac készítése a piacon

Bár ez a nyár nagyon más, mint a korábbiak, mégse akadályozza meg semmi, hogy különleges ízélményekben legyen részünk. Az első roppanós zöldségek, az illatos, mézédes gyümölcsök most is várnak ránk. Bármilyen legyen a nyár, összpontosítsunk arra, hogy megtaláljuk a ránk váró ízeket és élményeket!

Hyvää juhannusta! Kellemes Szent Iván-napot!

Kolbászsütés (Makkaranpaisto)

Kép: https://www.lihatiedotus.fi/ (Pekka Haraste)

A rövid, de intenzív finn nyár kolbászsütés nélkül, olyan mint a magyar nyár szalonnasütés vagy bográcsozás nélkül. Finnországban komoly kultusza, hagyománya van a kolbászsütésnek/grillezésnek, ami az év minden szakában lehetséges, gyakorlatilag bárhol, bármikor. Az igazi szezonja azonban most van, nyáron. Ilyenkor egy kellemes szaunázás és tóban fürdés után mi sem jobb a nyárson vagy grillen sütött kolbásznál. A finn kolbász nem hasonlít a magyar kolbászra, ne keressük a magyaros ízeket. Nem füstölt, nem túl fűszeres, nincs tele pirospaprikával és nem is annyira zsíros. Inkább a mi lecsókolbászunkhoz hasonlít, puha, sárgásbarna, és akár nyersen is ehető. Mégis a legtöbben grillezik vagy nyárson sütik, a kolbászsütés hozzátartozik a nyári szaunázás utáni sörözéshez, valamint a hideg téli estékhez is, amikor egy jó kiadós síeléstől elfáradva a tűznél melegedünk. A finnek többnyire kenyér nélkül, mustárral eszik a kolbászt, ami bár nem zsíros, mégis a táplálkozási szakemberek időről időre figyelmeztetnek arra, hogy ne vigyük túlzásba a fogyasztását, mert nem egészséges. 

Kolbászsütés télen (https://reindeerlakeresort.fi)

Finnország igazi "makkara-maa", azaz kolbászország, a kolbászoknak számtalan fajtája létezik. Mondhatnánk, hogy itt még a kerítés is kolbászból van! Valóban olyan hatalmas a választék ebből a fajta ételből, hogy nehéz választani. A kolbászsütés igazából az utóbbi évtizedben lendült fel, addig csak pár klasszikus grillkolbászfélét lehetett kapni, de amint megjelent a kézműves kolbász a boltokban illetve a hentesnél (aki itt ritkaságszámba megy), rögtön számtalanféle változattal képviseltette magát. Talán éppen ezért is tudott betörni a piacra a magyar Feri´sausage is, azaz Vilisics Ferenc vállalkozása, aki egy helsinki kolbászfesztivált nyert meg magyaros kolbászaival. Ezeket a nyers, sütnivaló grillkolbászokat az addig egyébként nem túl fűszeres ételeket fogyasztó finnek éppen a különleges fűszerezettségükért kedvelték meg: végre az otthoni sütögetésnél elő lehetett rukkolni a vendégeknek valami különlegességgel. Egyelőre nem látszik a vége a kolbászfogyasztásnak. A különféle kézműves kolbászok választéka egyre nő, s már a helyi kisboltokban is elérhető. 

Finn kolbászfélék

Kép: https://www.lihatiedotus.fi/ (Pekka Haraste)

Szent Iván napja környékén tetőzik a grillszezon, a finnek ilyenkor általában valahol vidéken, egy tó partján lévő kis faházban élvezik a legrövidebb nyári éjszakát. De erről majd bővebben a jövő héten! 

Kolbászsütés finn módon a szaunában, a szauna kövein (https://hukka.fi/)

Itt a június, finnül kesäkuu, azaz nyárhónap. Finnországban a nyárnak óriási jelentősége van, hiszen a hosszú és hideg tél után végre meleg van és világos. Kivirul a természet, üde zöld minden. A varázslatos fehér éjszakák ideje ez. A június azért is fontos hónap, mert ekkor van Szent Iván-éj, vagyis az év legrövidebb éjszakája. Erre még pár hetet várnunk kell, de itt északon már most is egész éjszaka világos van, nincs sötét, csak pár óra szürkület. Ami a gasztronómiát illeti a nyár új ízekkel és színekkel teli. Pillantsunk be egy finn konyhába, nézzük meg, mit is esznek a finnek nyáron! 

Először is a nyár változást hoz a főzés helyét illetően. Főzni nemcsak egy jól felszerelt konyhában lehet, hanem bárhol máshol is: a nyaralóban (mökki), kertben, csodás természeti környezetben. Lehet, hogy nincs olyan jól felszerelt konyha mint otthon, de igazi finomságok bárhol készülhetnek! Finnország legnépszerűbb nyári ételei nemcsak ízletesek, hanem könnyűek, gyorsan elkészíthetőek, és általában kalóriaszegények.

A finnek nyáron az egyszerűség mellett a hazai, helyben termelt friss alapanyagokat értékelik: a friss zöldségeket, úgy mint az újhagymát, az újkrumplit és sárgarépát, valamint a gyümölcsöket: az epret, a rebarbarát, az áfonyát és a többi bogyós gyümölcsöt. Sajnos Finnországban nem terem meg a Magyarországon kedvelt cseresznye, meggy és sárgabarack, ezekért ők irigyelnek bennünket, de a finn bogyós gyümölcsöket igazi szuperételekként tartják számon a táplálkozási szakemberek. 

A finn nyár kellékei: a nyaraló (mökki) és a tóparti szauna

A finnek imádnak nyáron grillezni, halat füstölni és sütni. Grillen többnyire húst - sertést, marhát és csirkét - sütnek, valamint halat. A halfüstölésről hamarosan újabb bejegyzéssel jelentkezem, mert ez az, ami kihagyhatatlan a finn nyárból. Természetesen kolbászt is szoktak grillezni vagy nyárson sütni. A magyar szalonnasütés itt nem ismert, nem is kedvelik a zsíros ételeket. A grillételekhez és a füstölt halhoz is egyaránt jól illik az újburgonya, és a sült-grillezett zöldség, cukkini, paradicsom, gomba. 

A grillezett ételek mellett szívesen fogyasztanak könnyű salátákat, vagy nyári leveseket. 

Íme a népszerű "kesäkeitto" vagyis nyári leves receptje. Ez az a tipikus leves, amelyet gyerekként nem feltétlenül szeret az ember, de mire felnőtt lesz, megkedveli. Azokból a zsenge zöldségekből készül, amelyek először jelennek meg a piacon vagy a kiskertekben: ilyen a zöldborsó, a sárgarépa,  a burgonya és a karfiol. Ízlés szerint gombát is tehetünk bele. Tejjel vagy tejszínnel sűrítjük, fűszerként csak egy kis vajat, sót és borsot használjunk. Igazi vitaminbomba.

Finnországban május végén végetér a tanév, két héttel korábban mint Magyarországon. Komoly kihívásokkal teli év volt ez itt is. Alig két hete, hogy a finn diákok visszatértek az általános iskolába méltó módon befejezni a tanévet, s most itt az ideje - bizonyítványtól függetlenül - az ünneplésnek. 

Sajnos idén az ünneplés sem a megszokott keretek között zajlott, a járvány miatt sok helyen ez is virtuális volt. A gimnazisták ugyanis nem tértek vissza az iskolapadba, ők márciustól távoktatásban tanultak, így az évet is így fejezték be. Az érettségik még márciusban lezajlottak, digitálisan. A hivatalos érettségi ünnepség azonban majd csak augusztusban lesz, ekkor kapják meg a végzősök a fehér kalapot, ami minden érettségizettnek jár. Sokan most csak szűk családi körben ünnepelnek. 

A hivatalos érettségi ünnepség után általában a család - járványmentes időben - jóval nagyobb számú vendégsereget hív meg, ismerősöket, rokonokat, barátokat. Ilyenkor minden háznál terített svédasztal várja az ünneplőket. Az ünnepeltet pezsgővel köszöntik, és beszédeket tartanak. Sokféle, változatos étel kerül ilyenkor az asztalra, többnyire saláták, apró falatok, szendvicstorták és édes sütemények, torták. Csupa olyan finomság, amit könnyű elfogyasztani akár állva is, mert nem mindenkinek jut hely egy kis lakásban/házban. Az ételek többsége vagy otthon készül, vagy előre megrendelve érkezik egy ételkészítéssel foglalkozó kisvállalkozástól. Vannak akik konyhai személyzetet is bérelnek erre a napra. 

A klasszikus finn svédasztal egyik különlegessége a szendvicstorta, amely az ünnepi asztal dísze. Kinézete alapján édességnek is gondolhatnánk, bár hal- vagy sonkaszeletekkel és zöldfűszerekkel van feldíszítve. Amikor az ember először megkóstolja,  - főként az édességre vágyókban - akár csalódást is kelthet. Torta, de mégsem édes! Ez egy különleges finomság, éppen ünnepi alkalomra való, hiszen mégsem olyan, mint egy hagyományos szendvics. Kenyér adja ennek is az alapját, de torta módjára szeleteljük. Lássuk, hogy is készül: 

Kép: FK és Kirsti Kuusisto

Halas szendvicstorta (Kala-voileipäkakku)

Elkészítési idő:

Előkészítés: 30 perc

Hűtés: 12 óra 

Hány adagra elég?

Hozzávalók:

• Alap: 16 szelet kenyér (téglalap alakú toast kenyér, lehet teljes kiőrlésű vagy fehér) 
• A kenyérszeletek meglocsolásához 1 dl víz, 0,5 dl citromlé

• Töltelék:
  • 15 dekagramm hidegen vagy melegen füstölt lazac
  • 2 deciliter tejföl
  • 20 dekagramm krémsajt (natúr, vagy tormás, vagy zöldfűszeres)
  • 2-3 evőkanál citromlé
  • 1 deciliter apróra vágott kapor
  • 1 teáskanál mustár
  • 2 evőkanál majonéz
  • ízlés szerint só, bors 
• Díszítés: 
  • 40 dekagramm natúr vagy zöldfűszeres krémsajt
  • 2 evőkanál tejföl
  • 1 deciliter apróra vágott kapor
  • salátalevelek, koktélparadicsom, uborkaszeletek, retekszeletek, citromkarikák
  • 10 dekagramm hidegen füstölt lazacszelet
  • 5-10 dekagramm apró rák

Leírás:

Itt látható egy finn nyelvű videó, ahol hasonló tortát készítenek, némi változtatással (két sor kenyérszelet, és itt savanyú uborka is szerepel a töltelékben). Finn nyelvtudás nélkül sem okoz gondot megérteni azt hiszem. 

Így kezdődik egy kis finn gyerekdal, ami a rebarbaráról szól, illetve a békáról, aki a rebarbaralevelek alatt lel otthonra. A spárga- és eperszezonnal egyidőben elérkezett a rebarbara-szezon is. A rebarbara (Rheum rhabarbarum) tapasztalataim szerint kevésbé ismert Magyarországon, én legalábbis először Finnországban kóstoltam. Itt találkoztam a kertekben a hatalmas bokorral, melynek levelei, rózsaszín, piros levélnyelei már messziről díszelegnek.  A rebarbara szereti a napfényt, de alapjában véve szinte mindenütt megterem. A levélben felhalmozódik az oxálsav, ami mérgező, de mi a hosszú levélnyeleket (szárat) használjuk fel süteményekbe, lekvárokba, akár szörpöt is készíthetünk belőle. A levélszárak tisztítása hasonló módon történik, mint a spárgánál, vagyis a külső rétegét le kell hámozni, és apró darabokra felvágni. Ezt követően használhatjuk süteményekbe. Vannak akik megpárolják, ekkor csak kevés vízzel tegyük, mert sok levet  ereszt. A fanyar íz tökéletes párost alkot édes gyümölcsökkel pl. eperrel és körtével.

A rebarbara már csak vitamintartalmánál fogva is nagyon egészséges: B-vitamin forrás, magas az A-, C-, E-,K-vitamin tartalma, gazdag olyan ásványi anyagokban, mint a kálcium, kálium, cink és a vas. Bővelkedik antioxidánsokban, valamint élelmirost-forrás is. 

Kép: FK

Rebarbarapite (raparperipiirakka)

Hány adagra elég?

Hozzávalók:

• tészta
  • 6 deciliter liszt (kb. 35 dkg)
  • 3 darab tojás
  • 15 dekagramm vaj
  • 2 teáskanál sütőpor
  • 2 deciliter cukor
  • 1,5 deciliter tej
  • 1,5 deciliter tejszín (habtejszín, de ne verjük habbá)
• tetejére
  • 1 liter rebarbara
  • 1 deciliter cukor
  • 0,5 teáskanál fahéj
  • 2 teáskanál vaníliás cukor

Leírás: