Így kezdődik egy kis finn gyerekdal, ami a rebarbaráról szól, illetve a békáról, aki a rebarbaralevelek alatt lel otthonra. A spárga- és eperszezonnal egyidőben elérkezett a rebarbara-szezon is. A rebarbara (Rheum rhabarbarum) tapasztalataim szerint kevésbé ismert Magyarországon, én legalábbis először Finnországban kóstoltam. Itt találkoztam a kertekben a hatalmas bokorral, melynek levelei, rózsaszín, piros levélnyelei már messziről díszelegnek. A rebarbara szereti a napfényt, de alapjában véve szinte mindenütt megterem. A levélben felhalmozódik az oxálsav, ami mérgező, de mi a hosszú levélnyeleket (szárat) használjuk fel süteményekbe, lekvárokba, akár szörpöt is készíthetünk belőle. A levélszárak tisztítása hasonló módon történik, mint a spárgánál, vagyis a külső rétegét le kell hámozni, és apró darabokra felvágni. Ezt követően használhatjuk süteményekbe. Vannak akik megpárolják, ekkor csak kevés vízzel tegyük, mert sok levet ereszt. A fanyar íz tökéletes párost alkot édes gyümölcsökkel pl. eperrel és körtével.
A rebarbara már csak vitamintartalmánál fogva is nagyon egészséges: B-vitamin forrás, magas az A-, C-, E-,K-vitamin tartalma, gazdag olyan ásványi anyagokban, mint a kálcium, kálium, cink és a vas. Bővelkedik antioxidánsokban, valamint élelmirost-forrás is.
Kép: FK
Rebarbarapite (raparperipiirakka)
Hány adagra elég?
Hozzávalók:
- tészta
- 6 deciliter liszt (kb. 35 dkg)
- 3 darab tojás
- 15 dekagramm vaj
- 2 teáskanál sütőpor
- 2 deciliter cukor
- 1,5 deciliter tej
- 1,5 deciliter tejszín (habtejszín, de ne verjük habbá)
- tetejére
- 1 liter rebarbara
- 1 deciliter cukor
- 0,5 teáskanál fahéj
- 2 teáskanál vaníliás cukor
Leírás:
