Szent Iván napja (Juhannus) Keresztelő János ünnepe, a finn Juhannus név a Johannes régebbi hangalakja. Idén Finnországban június 20-án ünneplik a nyárközép ünnepét, előestéjén illetve éjszaka ünneplik az év legrövidebb éjszakáját. Az északi sarkkörön túl ekkor már nem nyugszik le a nap, a délebbi részeken sincs sötét, inkább csak félhomály. Ilyenkor, aki csak teheti igyekszik a természetbe elvonulni, vidékre rokonokhoz, barátokhoz, tóparti nyaralóba (mökki) menni, hogy élvezze a felejthetetlen nyári pillanatokat, a természetet és a fehér éjszakát (yötön yö). A tóparton éjjel máglyát gyújtanak, vidéken sok helyen táncestet tartanak. A szaunázás is fontos része az ünnepnek, csakúgy mint az étkezés.
Juhannus Ouluban
Ilyenkor finomabbnál finomabb ételek kerülnek az asztalra. Mivel egyfajta régi népi pásztorünnep hagyományaihoz kapcsolódik ez az ünnep, ezért az igazi, régi Szent Iván-napi ételek a tejtermékek voltak: tejbekása, Közép-Finnország vidékein a juhannusjuusto, azaz tejből készített sajt, Savóban tejleves (juhannuskeitto, maitovelliä), Karéliában a mi madártejünkhöz hasonló tojásos tej (munamaito), valamint különböző édes és sós piték, pirogok voltak az általánosak. Észak-Pohjanmaa területén lazaclevest ettek.
A kissé bizalmatlan külsejű juhannusjuusto régi oului étel (kép:Valio.fi)
Manapság makkarát, azaz kolbászt sütnek, vagy újabban halat vagy húst grilleznek, de az étkezések mindenképpen a szabadban, vidám baráti társaság körében zajlanak (már ha jó az idő). Gyakran füstölnek halakat, amelyeket maguk fognak, vagy a horgász-szerencse híján a boltban vesznek. Ekkor esznek először újkrumplit, vajban forgatva, friss kaporral meghintve, és más új zöldségeket. Kora nyár elején megjelennek a első gyümölcsök is, az eper, a rebarbara ezekből készítenek tortákat, pitéket, vagy palacsintát sütnek és ezekkel töltik meg.
Finnország az ezer tó országa, a tavak pedig bővelkednek halakban. A legkedveltebb és legismertebb folyami hal a lazac (lohi, a lappföldi Tenojoki a leggazdagabb ebben), tengeri halak közül kedvelt a lazacfélékhez tartozó nagymaréna (siika), ami tavakban is fellelhető. Tavi halak közül még a törpemaréna (muikku), sügér (ahven) és a csuka (hauki) a gyakori, nevelt halak közül pedig a pisztráng (kirjolohi) a legkedveltebb. Számtalan módon lehet elkészíteni ezeket a halakat, a juhannus-i halválaszték pedig fantasztikusan különleges.
Halfüstölés (törpemaréna)
A halfüstölés az egyik legősibb tartósítási mód. Kétféle technika létezik, a hidegen füstölés és a melegen füstölés. Az előbbinél alacsony hőmérsékletű füst éri a halat, az utóbbinál meleg füstnél szinte megsül a hal. Először - általában a zsírosabb halakat, lazacféléket - besózzák, majd a sós lében való pácolás után meleg füstön kb. 20-30 perc alatt megfüstölik. Keményebb fából készült faforgácsot (pl. éger) használnak a füstöléshez. Manapság elektromos füstölőt is lehet kapni, akár Magyarországon is, amit érdemes kipróbálni.
A lazacfélék különösen alkalmasak a füstölésre
Ha turistaként járunk az országban - sajnos erre még egy kis ideig várniuk kell - akkor a piacokon is megkóstolhatunk sok finom halételt, pl. sült törpemarénat, lángnál sült lazacot. Aki pedig új halételeket szeretne kipróbálni, szakácskönyvemben (lásd oldalt) talál recepteket.
Lángnál sült lazac készítése a piacon
Bár ez a nyár nagyon más, mint a korábbiak, mégse akadályozza meg semmi, hogy különleges ízélményekben legyen részünk. Az első roppanós zöldségek, az illatos, mézédes gyümölcsök most is várnak ránk. Bármilyen legyen a nyár, összpontosítsunk arra, hogy megtaláljuk a ránk váró ízeket és élményeket!
Hyvää juhannusta! Kellemes Szent Iván-napot!
