Június 26-án ünnepeljük a legnagyobb finn nyári ünnepet, Szent Iván-napját. Keresztelő Szent János ünnepnapja ez, innen ered az ünnep finn elnevezése: Juhannus, a Johannes név régebbi hangalakja. A juhannus a nyárközép, a friss levelek és virágok ünnepe. Az elmúlt hetekben kegyes volt az időjárás, szokatlanul meleg volt Finnországban, némi esős naptól eltekintve a június igazi nyári hónap volt. Hasonló jókat ígérnek a jövő hétre is, sőt, még annál is melegebbet, így elképzelhető, hogy Lappföldön is ismét 30 fok közelében lesz a hőmérséklet. A nyár ilyenkor a legszebb Finnországban, minden virágzik és üde zöld, a tavak vize gyönyörű kék, és már fürdésre is megfelelő hőmérsékletű. A finnek többsége idén óvatosan még belföldi utazást tervez, sokan a tó parti nyaralókban, azaz a mökkiben töltik a nyarat. Aki csak teheti igyekszik a természetbe, vízpart mellé, ami valljuk be, teljesen érthető, ráadásul az ezer tó országában ez a vízpart elérhető közelségben is van. Ilyenkor összegyűl a család, rokonok, barátok, és mindenki együtt ünnepli a nyarat. A házakat, sőt a szaunát is feldíszítik nyírfaágakkal régi szokás szerint. A sarkkörön túl ilyenkor már nem nyugszik le a nap, de Dél-Finnországban, ha le is megy, akkor is csak szürkület van éjszaka. Ez az yötön yö, amit magyarul fehér éjszakáknak hívunk. A napéjegyenlőséget azonban már a kereszténység előtti időkben is ünnepelték, számos ma is élő szokás még ebből az időből származik. 

A szentivánéji máglyagyújtás ősi szokás, Finnországban vízen úszó máglyákat is készítenek

Ilyenkor megtelnek élettel az egyébként csendes falvak, megélénkülnek a piacok a városokban és a kisebb településeken. Idén a szokatlan meleg időjárás következtében jó termés lesz (illetve már van) a földieperből és már megjelentek a piacon az első zöldségek, az újkrumpli és az újhagyma. A juhannus főszereplője az ünnepi asztalon kétségkívül az újburgonya. A burgonyát hatalmas tisztelet övezi Finnországban, mégis - a mai világban is, amikor minden kapható, - a korai újkrumplinak van a legnagyobb becsülete és tisztelete. Bár egész évben fogyasztanak burgonyát - többnyire csak egyszerűen, héjában megfőzve  - Szent Iván napjára mindenképpen kell, hogy kerüljön az asztalra az első burgonyákból. Megmosva, puhára főzve, vajjal, aprított kaporral megszórva valóban a finn konyha egyszerű remeke, kihagyhatatlan. Bár a magyar petrezselymes újkrumpli is finom, igazából a finn újkrumplit kóstolva értjük meg, miért is szeretik a finnek az egyszerű ételek fenséges ízeit. Olyan finom, hogy szinte magától elolvad a szájban, egy kis vaj pedig csodát művel a legegyszerűbb burgonyával is. 

Régen tejjel készült ételeket ettek ezen az ünnepen, tejlevest, vagy lazaclevest (ez utóbbi még ma is népszerű), Közép-Finnországban több órán keresztül készült tejsavó-levest, juhannusjuusto-t. Ma már a legnépszerűbb étel inkább az újburgonya, füstölt vagy sült lazaccal, de kedvelt a marinált hering is, vagy az alábbi heringsaláta, amelyet előételként, akár rozskenyérrel is fogyaszthatunk. Természetesen a finnek ezen a napon is szívesen grilleznek, ha az idő engedi, az újburgonya jól grillezhető. Ünnepi desszertnek valamilyen epres tortát (pl. Brita-torta, lásd korábbi recept: https://finnkonyha.blog.hu/2021/05/08/finn_anyak_napja) vagy rebarbarás pitét (https://finnkonyha.blog.hu/2020/05/22/rebarbara_677) fogyasztanak, de nagy népszerűségnek örvendenek a fagylaltok is. 

A finn nyárközép-ünnep egyik kedvelt étele a vajas-kapros újburgonya, marinált heringgel

(Kép: kotiliesi.fi) 

Kapros-vajas újburgonya heringsalátával

Elkészítési idő:

Hány adagra elég?

Hozzávalók:

• 1 kilogramm újburgonya
• 5 dekagramm vaj
• 3 evőkanál aprított kapor
• egy csipet só, bors
• 250 gr pácolt hering (matjes hering, kapros vagy sima, pl. a svéd bútoráruházban beszerezhető)
• 2 db főtt tojás, apróra vágva 
• 1 db újhagyma, apróra vágva
• 1 evőkanál metélőhagyma
• 2-3 evőkanál majonéz
• 2 dl tejföl vagy creme fraiche

Leírás:

Hyvää juhannusta! 

Betört a nyár Finnországba is, ezen a héten még a Mikulás városában, Rovaniemiben is 20 fok felett volt a hőmérséklet. Számomra ilyenkor a legszebb Finnország, zöldell a természet, virágba borulnak a fák. Kék az ég és a tó, zöld a fű - szinte idillien szép minden. A finn iskolákban június 5-én kitört a vakáció, végre a diákok megkezdhetik jól megérdemelt nyári szabadságukat. Természetesen sokan még dolgoznak júniusban, a nagy szabadságra vonulás csak Szent-Iván-nap után, június végén indul be az országban. 

A nyár ugyanakkor tele van ünnepekkel: ballagás, esküvö, keresztelö, születésnapok. Mindig van ok az ünneplésre. Most az iskolák befejeződésével Finnországban a végzősöket ünnepeltük. A végzős diákok szülei a hivatalos ünnepség után otthonukban látják vendégül a gratuláló rokonokat, barátokat, ismerősöket, együtt ünnepelnek. Kora délelőttől késő estig tart az ünneplés, sokan több családhoz is ellátogatnak. Múltkori bejegyzésemben az ilyenkor szokásos ünnepi asztalról, a svédasztalról írtam, és az ott feltálalt apró vendégváró falatokról. 

A finn svédasztal örök kedvencei az édes torták és kávésütemények. Mivel még kevés friss gyümölcs van - itt az eper később érik, mint Magyarországon - inkább más jellegű torták kapnak hangsúlyt az asztalon. A hagyományos karamelltorta - finnül kinuskikakku - biztos választás bármilyen ünnepre, és némi gyümölcsöt is elrejthetünk a belsejében. Tölteléke sokféle lehet: hagyományosan valamilyen gyümölcsöt - banán-, ananász- vagy narancstöltelékkel készülhet. Én nem szeretem az efféle gyümölcsöket a tortában, ezért választottam az alábbi krémet. De jó választás lehet az egyszerű málnalekvár (vagy valamilyen más savanyú lekvár) és tejszínhab is töltelékként. Lássuk tehát a receptet! 

Karamelltorta (Kinuskikakku)

Elkészítési idő:

Hány adagra elég?

Hozzávalók:

• Piskóta
  • 4 darab tojás
  • 1,5 deciliter cukor
  • 1 deciliter liszt
  • 1 deciliter krumpliliszt (burgonyakeményítő, a finnek ezt használják a tortakészítéshez, ettől keményebb lesz a piskóta, de ízlés szerint elhagyható) 
  • 1 teáskanál sütőpor
  • a torta meglocsolásához sütés után: 2 dl tej, 2 csomag vaniliás cukor
• Töltelék
  • 1,5 deciliter tejszín (karamellkrémhez)
  • 1 deciliter barna cukor (karamellkrémhez)
  • 3 deciliter tej (a vaniliás pudinghoz)
  • 2 deciliter tejszín (a vaniliás pudinghoz)
  • 1 zacskó vaníliás pudingpor
  • 1,5 deciliter málna v. ribizlilekvár
• Tetejére
  • 1 teáskanál vaníliás cukor
  • 1,5 deciliter tejszín
  • 1,5 deciliter barna cukor

Leírás:

Itt a ballagások ideje, amikor a végzősöket ünnepeljük. Finnországban az érettségizettek ilyenkor kapják meg hivatalos keretek között a fehér sapkát, ami különleges jelentőséggel bír. Az iskolai ünnepséget követően általában családi körben folytatódik az ünneplés, a végzős diák családja vendégül látja otthonában a rokonokat, ismerősöket, barátokat, akik egymásnak adják a kilincset, hogy felköszöntsék az ünnepeltet. Ez idén már egy kissé szabadabban zajlik, mint tavaly, lehet már kisebb összejöveteleket tartani. Mivel a vendégek eltérő időpontokban jöhetnek, - előfordul, hogy egy embernek több helyre is el kell látogatnia ezen a napon - a legmegfelelőbb a vendéglátáshoz a  svédasztal. A finn háziasszonyok már hónapokkal az ünnepnap előtt lázasan keresik a recepteket, hetekkel előtte összeverbuválják a rokonságból a csapatot, akik napokkal (vagy órákkal) korábban elkészítik a finomságokat. A gyönyörűen megterített asztalon szépen feldíszített szendvicstortákat, salátákat, apró falatokat, aprósüteményeket, tortákat tálalnak. A finnek praktikusak, így az állófogadást választják akkor, amikor sok embert hívnak meg, és nem tudják őket leültetni egy asztalhoz. A svédasztal azért is igen népszerű, mert mindenki megtalálhatja a számára kedvenc falatot. Sós és édes finomságokat egyaránt kínálhatunk, de fontos, hogy állva is könnyen ehető falatokat, villával fogyasztható süteményeket tálaljunk. A különleges alkalomra a húsos, halas vagy zöldséges krémekkel töltött, puha szenvicstorta is tökéletes (lásd a korábbi receptet: https://finnkonyha.blog.hu/2020/05/30/vakacio_elott_905), mert előző nap elkészíthető és csodaszépen feldíszíthető. A következőkben olyan recepteket osztok meg, amelyeket ünnepi alkalmakkor kínálhatunk vendégeinknek. 

Apró, füstölt sonkás vagy lazacos piték (Pienet poro- tai lohipiiraset)

Hány adagra elég?

Hozzávalók:

• Tészta
  • 10 dekagramm vaj
  • 1,5 deciliter liszt
  • 1 deciliter rozsliszt
  • 0,5 teáskanál só
  • 0,5 deciliter hideg víz vagy tej
  • 1 teáskanál sütőpor
• Töltelék
  • 10 dekagramm füstölt lazac (vagy füstölt rénszarvashús vagy füstölt sonka)
  • 2 darab tojás
  • 2 deciliter ementáli típusú sajt reszelve
  • 2 deciliter tejföl vagy krémsajt
  • 0,5 deciliter aprított kapor vagy petrezselyem
  • 2 teáskanál liszt
  • őrölt bors 

Leírás:

Finnországban most vasárnap ünneplik az anyukákat, ezért ebből az alkalomból egy olyan igazi klasszikus epres sütemény receptjét hoztam, ami garantáltan a finn (vagy svéd) nyarakat idézi meg. Ha még nem jártunk Finnországban, akkor ajánlom május 9-én, vasárnap este 21.00 órától a National Geographic csatornán megtekintésre Az Európa a magasból sorozat Finnországról szóló részét. A szép tájakhoz készítsünk egy igazi finnes fin(n)omságot.

A habcsókos Brita-torta egyike azoknak a desszerteknek, amit nem hagyhat ki senki, aki az északi országokban jár. Népszerű Finnországban és Svédországban is. Szinte biztos, hogy a svédektől (Glömmingetårta, Herrgårdstårta és Britatårta svédül) került a finn konyhába. Tény, Finnországban nincs nyári ünnep e nélkül a torta nélkül, a puha piskóta, rajta a roppanós habcsók-réteggel, a lágy tejszínhabos krém keveréke, az édes eperrel vagy a savanykás rebarbarával felejthetetlen ízélmény alkot (ha az alapanyagok frissek), valóban benne rejlik az igazi finn nyár íze.

Epres Brita-torta (Mansikkainen Brita-kakku)

Elkészítési idő:

Hány adagra elég?

Hozzávalók:

• Tészta
  • 15 dekagramm vaj
  • 1 deciliter cukor
  • 4 tojássárgája
  • 2 deciliter liszt
  • 2 teáskanál sütőpor
• Tojáshab
  • 4 tojásfehérje
  • 1 deciliter cukor
  • 1 deciliter mandulaforgács
• Krém
  • 25 dekagramm mascarpone v. krémsajt v. krémtúró
  • 2 deciliter tejszín
  • 3-4 evőkanál cukor
  • 4 evőkanál citromlé

Leírás:

Itt van május elseje, finnül vappu, az egyik legnagyobb finn ünnep, "suomalaisen työn ja opiskelijoiden juhlapäivä" azaz a munka és a diákság ünnepe. Sajnos idén sem lehet olyan szabadon ünnepelni, mint pár éve, mivel Finnországban még tart a pandémia miatti gyülekezési korlátozás. A helyzet szerencsére jobb, mint Magyarországon, de tömegrendezvényeket nem lehet tartani. Ha nem lennének a korlátozások, a majális már ma, azaz vappu előestéjén megkezdődne, április 30-án megtelnének a terek, a parkok és utcák emberekkel, főleg fiatalokkal, akik jókedvűen pezsgőznének és piknikeznének. Ez utóbbit ugyan csak ritkán lehet megtenni, ilyenkor az idő még hűvös, az északabbi országrészeken a hó sem olvadt el teljesen. De legyen bármilyen idő, a diákság legfontosabb ünnepnapja ez,  ekkor minden diák ünnepel, előkerülnek a szekrényből a fehér érettségi sapkák, sőt, még a köztéri szobrok fejére is kerül ylioppilaslakki. Idén, akárcsak tavaly, elmarad a közös ünneplés, helyette az egész országra kiterjedő virtuális vappu várható, koncertközvetítésekkel és ünnepi beszédekkel. 

Ouluban Frans Mikael Franzen (1772-1847) költő fejére is kerül sapka (Kép: Maikkola Tapio, kaleva.fi)

Ha már kénytelenek vagyunk otthon ünnepelni, süssünk például egy jellegzetes finn fánkot. Bár máskor is esznek a finnek fánkot,  vappu-kor kötelező a fánksütés. Sokféle fánk létezik, a hagyományos finn fánk (munkki) nem szalagos, mint a magyar fánk, tésztájába kardamom-mag kerül, viszonylag egyszerű elkészíteni. Másik jellegzetes fánkféle a tippaleipä, vagyis a "csurgatott kenyér" ami nevét a sütési módjáról kapta: a tésztát belecsurgatjuk a forró olajba, ettől lesz érdekes az alakja. Hasonlít a mi csöröge-fánkunkhoz, de a finnek ezt csak kizárólag május elsején fogyasztják. A két tészta különböző, a munkki élesztővel készül, a tippaleipä sütőporral. Tavaly a vappusima, vagyis  mézsör elkészítésének rejtelmeibe avattam be az olvasót, most álljon itt a hagyományos finn fánk receptje: 

Fánk és mézsör a finn majális kellékei (tippaleipä ja vappusima)

Kép: valio.fi

Hagyományos finn fánk (perinteinen vappumunkki)

Elkészítési idő:

Hány adagra elég?

Hozzávalók:

• A sütéshez: 1 liter olaj 
• Tészta
  • 2 tojás
  • 50 gr élesztő
  • 2 deciliter cukor
  • 2 teáskanál só
  • 1 evőkanál kardemom-mag
  • kb. 1 kg liszt
  • 5 deciliter tej
  • 1,5 deciliter olvasztott vaj
  • porcukor 

Leírás:

Hauskaa vappua! 

Vidám május elsejét!

Van még egy kis maradék sonka húsvétról, és nem tudod mit kezdj vele? Ha már unod a sonka-főtt tojás párosítást, akkor épp itt az ideje kipróbálni valami újat. A finn kinkkukiusaus vagyis sonkás rakottas, a húsvéti sonka maradékából nagyon finom lesz. 

A kiusaus egyébként kísértést jelent magyarul, és olyan rakottast jelöl, amelynek alapja vékony csíkokra vágott burgonya. Ez az egyik legkönnyebben elkészíthető étel Finnországban, ugyanis a vékonyra vágott burgonya már fagyasztottan kapható, sőt általában már hagymával összekeverve, szinte készen. Itt nem kell a magyaros rakott krumplihoz hasonlóan rétegezni az alapanyagokat, csak az a dolgunk, hogy ezt a fagyasztott keveréket apróra vágott füstölt sonkával, apróra vágott lazaccal vagy füstölt sajttal elkeverjük és nyakon öntsük tejszínnel vagy tejjel (esetleg zöldség-alaplével). De akkor sem kell elkeserednünk, ha nem lapul a fagyasztónkban kész, méretre vágott fagyasztott burgonya - ezt a legkönnyebb elkészíteni. Vágjuk apró gyufaszál nagyságúra a burgonyát, a hagymát elég csak kis kockára vágni. Ugyanúgy vágjuk a sonkát is kis kockára, és keverjük az egészet össze tejszínnel. Megéri a befektetett idő és energia, mert úgy egy óra sütés után a krumpli felszívja a nedvességet, megpuhul és krémessé válik a hússal vagy hallal. Egy kis zöld salátával kiegészítve szuper vacsorát vagy ebédet készíthetünk.

Sonkás rakott burgonya (Kinkkukiusaus)

Elkészítési idő:

Hány adagra elég?

Adagok: 1

Hozzávalók:

• • 1 kilogramm burgonya, vékony csíkokra vágva
  • kb. 30 dekagramm füstölt sonka 
  • 3 teáskanál só
  • 1 teáskanál őrölt bors
  • 5 deciliter tejszín (főzőtejszín is jó)
  • 1 dl tej
  • apróra vágott petrezselyem
  • 1 fej hagyma, apró kockára vágva
  • 3 dkg vaj 

Leírás:

Kép: valio.fi

Répatorta nélkül nincs húsvét! Finnországban nagyon népszerű sütemény, egész évben készítik, nem csak húsvétkor. Én először egy finn cukrászdában kóstoltam, azelőtt nem ettem ilyet. Egy ismerősöm hívott meg egy cukrászdába, ahol a sokféle sütemény közül ő egy répatortát választott, amin nagyon elcsodálkoztam. Előítéletesen arra gondoltam, én biztosan nem választanék egy cukrászdában zöldségből készült tortát! Amikor viszont később megkóstoltam, mondanom se kell, hogy beleszerettem, mert kevés finomabb, puhább, szaftosabb sütemény van. 

A répatorta nem bonyolult, egyszerű kevert süti, csak arra kell vigyáznunk, hogy ne legyen túl édes. A répa ugyanis éppen elég édes már, nem szükséges túl sok cukrot tennünk bele. Kisérletezgethetünk, mennyi cukorral szeretjük, édesebben vagy kevésbé édesen. Természetesen különböző cukor-alternatívákat is kipróbálhatunk, én barna cukorral készítem, amivel még karamellásabb, különösen finom lesz. Tény, hogy nem egy fogyókúrás torta, de nem is kell mindennap ezt ennünk... Bár de jó is lenne! 

Kép: k-ruoka.fi

Húsvéti répatorta (Porkkanakakku)

Elkészítési idő:

Hány adagra elég?

Hozzávalók:

• Torta
  • 3 deciliter barna cukor
  • 3 darab tojás
  • 3 deciliter olaj (napraforgó- vagy repce)
  • 4,5 deciliter liszt
  • 1 teáskanál sütőpor
  • 1 teáskanál szódabikarbóna
  • 1 teáskanál őrölt fahéj
  • 0,5 teáskanál őrölt gyömbér
  • 30 dekagramm reszelt sárgarépa
  • 10 dekagramm őrölt dió
  • 1-2 evőkanál narancslé
  • 1 teáskanál reszelt narancshéj
• Krém
  • 20 dekagramm krémsajt (pl. Philadelphia)
  • 5 deciliter porcukor
  • 10 dekagramm vaj

Leírás:

Kellemes húsvéti ünnepeket kívánok!

Hyvää pääsiäistä!

Lassan Finnországban is kezd elolvadni a hó, egyszer majd beköszönt a tavasz... Sok a hó, legalábbis északon, eltart egy ideig az olvadás. Az április itt még téli hónap, s bár a nap már korán kel és sokat süt, a természet lassan ébredezik. Kopaszok a fák (szerencsére sok fenyő van), csak a fűzfabokrokon jelennek meg az első barkák.

A fűzfaág virágvasárnaphoz kapcsolódik, (finnül palmusunnuntai azaz pálmavasárnap), mert a Jeruzsálembe bevonuló Jézust pálmaágakkal köszöntötték. A fűzfabarka helyettesíti az otthonokban a pálmát, ezzel díszítik fel a házat, régen ajtó, ablak vagy ikon fölött őrizték egész évben. Ehhez a naphoz kötődő szokás a virpominen, vagyis a vesszőzés, amikor a boszorkánynak öltözött gyerekek (virpojat) barkaágakkal, színes ágakkal házról házra járnak és jókívánságokkal hintik meg a ház népét. Cserébe fizetségül csokitojásokat kapnak. 

Malkamaanantai a neve a hétfői napnak, amit magyarul gerendahétfőnek fordíthatunk, mivel ennek a napnak a jelmondata:„Miért nézed a szálkát atyádfia szemében, a saját szemedben pedig nem veszed észre a gerendát?” (Mt 6,41) A „malka” szó arra utal a nap nevében, amikor az ember nem veszi észre saját, hibáit, hanem mindig másokat hibáztat. Kedd a tikkutiistai, vagyis pálcikakedd, amikor a fahasábokból kis pálcikákat hasítottak le, ezzel könnyebb volt meggyújtani a húsvéti máglyát (pääsiäiskokko). Kellokeskiiviikko a neve szerdának, vagyis kolompszerda, mert ezen ezen a napon hajtották ki a teheneket a hosszú tél után az istállóból és kolompot akasztottak a nyakukba. Nagycsütörtök neve finnül kiirastorstai, vagyis tisztítócsütörtök, emlékezve arra, hogy ezen a napon mosta meg Jézus a tanítványai lábát. Nagypéntek finnül hosszú péntek, ezen a napon Jézus szenvedéseire, keresztre feszítésére emlékezünk. Ezen a napon nem ettek meleg ételt, csak hideget, pl. mämmit (rozsmalátából készült étel). Nagyszombat finnül lankalauantai, vagyis fonalszombat, ekkor festéket főztek és megfestették a fonalakat. Ilyenkor gyújtották meg a húsvéti  máglyát is. A tűzzel űzték el a gonosz szellemeket. Húsvét neve, vagyis Pääsiäinen, a húsvét előtti böjtttől való megszabadulásra utal. Húsvétvasárnap másik neve sukkasunnuntai vagyis zoknivasárnap, ekkor a nappal együtt keltek, ha egyáltalán lefeküdtek. Új ruhát vettek föl, és mezítláb kimentek táncolni a felkelő nappal együtt. Ha fényesen sütött a nap, az jó évet jósolt.

A húsvétot a finnek is a keresztény vallási szokások szerint ünneplik, de a hagyományok jócskán eltérnek a magyar hagyományoktól. Nincs locsolkodás, a húsvétvasárnap családi körben telik, sokan ünnepi istentiszteletre mennek (a pandémia miatt idén csak online követhető a szertartás). 

Hagyományos húsvéti ételek:  

mämmi  - rozsmalátából készült édesség, kevés cukorral megszórva, tejjel, tejszínnel leöntve fogyasztják 

munamaito -sárga túró 

pasha - ortodox túrós desszert

verimakkara - véres hurka, amelyet hagyományosan árpadarával és rozsliszttel készítenek

lammaspaisti - báránysült (egy jó recept itt: https://finnkonyha.blog.hu/2020/04/08/fuszeres_baranysult)

uunijuusto - a frissen borjadzott tehén előtejét, a kolosztrumot sütőben sütik meg, lekvárral vagy fahéjas cukorral tálalják

friss  kenyér - sokszor régen egész évben szárított rozskenyeret ettek és csak az ünnepnapokon készült friss kenyér 

Húsvétra két nagyon finom süteményreceptet fogok megosztani a blogon. Az egyik a citromos pite, a másik pedig a finn répatorta receptje lesz majd a jövő héten. A rahka vagyis a túró kedvelt Finnországban is ilyenkor húsvét táján. A sütemények elkészítéséhez többnyire a maitorahka-t használják, ami egy krémes állagú, szinte folyékony krémtúró. Az alábbi recepthez azonban nem szükséges sok vagy különleges alapanyag, ez egy könnyű, mégis nagyon finom citromos pite, amelyet nem csak húsvétkor érdemes elkészíteni! 

Könnyű tavaszi citromos pite

Elkészítési idő:

Hány adagra elég?

Hozzávalók:

• Tészta
  • 10 dekagramm vaj
  • 3 deciliter liszt
  • 1,5 deciliter porcukor
  • 1 teáskanál vaníliás cukor
  • 1 darab tojás
• Töltelék
  • 5 deciliter tejszín
  • 1,5 deciliter cukor
  • 1,5 deciliter citromlé
  • 1 teáskanál reszelt citromhéj

Leírás:

Február 28-án van a Kalevala napja Finnországban. A finn nemzeti eposz, a Kalevala megalkotója, Elias Lönnrot 1802-ben született, és nemcsak a finn nyelv és kultúra úttörőjeként ismert, de orvosként is dolgozott, és jól ismerte a botanikát. Igazi szenvedélye azonban a finn nyelv volt, a finn nép verseit, énekeit 1828–1845 közötti években gyűjtötte össze lappföldi, karéliai utazásai során. 1835 február 28-án jelentette meg előszavát az első Kalevala-kötethez. Erre az eseményre emlékeztek Finnországban, ez a nap egyben a finn kultúra napja is. 

A gasztronómia szempontjából ez az időszak tökéletes egy finn finomság elkészítéséhez. Ehhez a naphoz nem kapcsolódik konkrét étel, éppen ezért bármilyen finn receptet kipróbálhatunk, legyen az a hagyományos karéliai pirog vagy a karéliai ragu. Én most erre az ünnepi alkalomra egy lappföldi ételt, a poronkäristys vagyis a pirított rénszarvashúst (finn rénszarvaspörkölt)  készítettem. Sajnos rénszarvashús ritkán kerül még a finnek asztalára is, értékes húsnak számít, a kereslethez képest jóval kevesebb hús kerül piacra, pedig évente két millió kiló húst adnak el. Magyarországon tudtommal nem kapható, de gondolom akik már jártak Finnországban azok már megkóstolták. Ha még nem, akkor feltétlenül kóstolják meg legközelebb. Finnország tényleg a rénszarvasok országa, de a rénszarvasról  nem csak annyit érdemes tudni, hogy ő húzza a Mikulás szánját!

Részlet a 2018-ban Magyarországon is bemutatott Ailo, egy kis rénszarvas nagy utazása c. filmből, amelyből megismerhetjük a lappföldi rénszarvasok világát

A rénszarvas (finnül poro, Rangifer tarandus tarandus L.) Finnország északi részén, Lappföldön hagyományos módon tartott, magántulajdonú, félvad haszonállat. Hosszú végtagokkal rendelkezik, párosujjú patás szarvasféle, növényekkel táplálkozik, kérődző. A rénszarvas bár háziállat, szabadon tartott, sokféle füvet, gombát, mohát, zuzmót eszik, ezért húsa sovány, sötét színű, porhanyós, vadhús ízű.  A rénszarvashús zsírtartalma alacsony, csak 2-4%. Igazi "szuperfood", magas proteintartalmú, sokféle vitamint tartalmaz (pl. szelént), különösen magas az A és B vitamintartalma, jó hatással van a koleszterinszintre.

A rénszarvastartás rendkívül régi megélhetési forma. A legrégebbi, valószínűleg rénszarvast ábrázoló sziklarajzok több mint 3 000 évesek. Az európai rénszarvastartásról szóló első biztos adat 892-ből származik. A legkorábbi és legjelentősebb vad az őz volt; a rénszarvas eredetileg a tundrás területek állata volt, a skandináv vad tundrarén félig szelídített változata. A tundrarén vadászata vezetett az idők folyamán a rénszarvastartáshoz, amely lehetővé tette, hogy Finnország legészakibb területei lakottak lehessenek egészen a 17. századtól kezdve. 

Lappföldön ma is foglalkoznak rénszarvastartással, szervezett módon, a rénszarvas-tartó gazdák társaságba tömörülnek. Jelenleg Finnországban több mint 5000 rénszarvastulajdonos van, közülük 800–1 000 személy számi (lapp). Mivel az állatok egész évben szabadon élnek az erdőkben és maguk keresik az élelmüket, fontos őket nyomon követni, számon tartani. A legnehezebb munka a rének összeterelése, évente kétszer. Nyár elején az újszülött réneket megjelölik: fülükbe a tulajdonos jele kerül. Tél elején a vágásra kész felnőtt állatok kiválasztása történik, a levágandó felnőtt állat is megjelölésre kerül. Minden húsfeldolgozás (vágás) és csomagolás a finnországi rénszarvastartó-területeken történik. A rénszarvas húsát sokféleképpen dolgozzák fel, bőréből számtalan öltözet, csizma készülhet, az agancsából pedig különböző tárgy. 

A zord északi éghajlati viszonyok, a váltakozó évszakok – éjféli nap és hosszú, hideg, havas tél – valamint a nyári, tápanyagtartalmát tekintve kiváló táplálék miatt a rénszarvashús egyedülálló termék. A terület sajátosságai miatt a rénszarvashús vadhús ízű, mégis sajátos aromájú hús, érdemes egyszer megkóstolni! 

A füstölt rénszarvassonka igazi különlegesség

(kép:finnkonyha.blog.hu)

Finn rénszarvaspörkölt (poronkäristys)

Pirított rénszarvashúsnak is fordíthatjuk, mivel nem hasonlít a magyar pörkölthöz, csak annyiban, hogy a húst jól lepirítják. Hagyományosan a finn rénszarvaspörköltet kissé fagyos jeges húsból készítik, ekkor lehet szép vékony szeleteket vágni a húsból, amit forró zsírban vagy vajban sütnek (régebben rénszarvas-zsírban), pirítanak meg. Finnországban lehet kapni már előre szeletekre vágott fagyasztott rénszarvashúst ehhez az ételhez. Fokozatosan adjuk a szeletelt húst a serpenyőbe, nem egyszerre. Amikor a hússzeletek egyenletesen barnák lettek, fűszerezzük sóval-borssal (paprika nem kerül bele!) és kevés vizet majd a legvégén egy kis sört öntsünk alá. Lassú tűzön puhulásig pároljuk.

Hány adagra elég?

Hozzávalók:

• • 50 dekagramm rénszarvashús (lapocka)
  • 1 fej hagyma
  • 1 evőkanál vaj
  • 0,5 liter sör
  • 3/4 teáskanál só
  • 0,5 teáskanál bors
  • 10 dekagramm szalonna

Leírás:

 Kép: finnkonyha.blog.hu

A mai vasárnap egyben Valentin-nap, ami Finnországban nem a szerelmesek, hanem a barátok napja, de ugyanakkor ez az utolsó farsangi vasárnap is. Idén rengeteg hó esett Finnország északi részén, de a déliek sem panaszkodhatnak most azt hiszem. Az országban mindenhol lehetőség van a sielésre és a szánkózásra. Ami nálunk a farsang, az a finneknél laskiainen, vagyis a húsvét előtti böjtöt megelőző időszak utolsó nagy, vidám örömünnepe. A hagyományos beöltözés, a farsangi álarcosbál nem jellemző, de laskiaistiistai (vagyis húshagyókedd) napját (illetve az előtte lévő hétvégét is) szánkózással ünneplik. Február-március környékén érezhetően hosszabbodnak a nappalok, a nap már egyre többet süt, a hideg enyhül, így több lehetőség van a kintlétre.

Napakelkka, azaz rúdszánkózás, amikor az egyik ember forgatja a tengely körül forgatható szánkót. 

Kép: wikipedia.fi (Petri Tapola) 

Régen a paraszti életben is fontos ünnepnap volt a húshagyókedd, amelyhez számos pogány hiedelem és tilalom kapcsolódott. Az étkezési szokásokat tekintve régen ekkor lehetett még enni zsírosabb ételeket a böjt előtt. Úgy tartották, minél inkább csillog a zsír az étkezõk ujjain és száján, annál jobban híznak majd tavasszal a disznók és annál jobban tejelnek majd a tehenek. Ilyen zsírosabb étel volt pl. a rasvarieska, azaz árpaliszből készített lepénykenyér, a tetején húsos szalonnával, vagy a liharokka, ami száraz zöldborsóból készült sűrű leves, belefőzött rozsszemekkel és disznócsülökkel vagy fejhússal. Ennek a mai, egyszerűbb változata a hernekeitto, azaz a sűrű borsóleves füstölt csülökkel, a hagyomány szerint ha ezt ették, akkor biztosan elég borsó terem majd a következő nyáron. Fűszerezése egyszerű, sót, borsot, majoránnát és egy kis mustárt használnak. 

A finn borsóleves nem csak ilyenkor népszerű, igazából (majdnem) minden csütörtökön ezt eszi a kisgyerekektől kezdve a felnőttekig mindenki a menzán. Ennek is vallási oka van: a péntek böjti napnak számított, ezért fogyasztottak a megelőző napon ilyen tápláló, zsírosabb ételt. Én is az iskolai menzán ismertem meg, nem sokkal Finnországba érkezésem után. Otthon szerettem a borsófőzeléket, tehát nagy gondom nem volt a borsóval, de azon igencsak elcsodálkoztam, hogy a finn borsóleves (vagy főzelék, mert olyan sűrű) száraz zöldborsóból készül. Nem a hántolt borsóból, hanem a hántolatlan, egész száraz zöldborsóból. Mivel az alapanyagok egyszerűek voltak, olcsó és könnyen szállítható, ezért manapság is nagyobb rendezvényekre gyakran készítik, de a finn katonák egyik kedvenc (és gyakori) étele is. 

Mivel a borsó száraz, előző este be kell áztatni, és azt sem mondanám, hogy pikk-pakk elkészül, de mégis megéri elkészíteni, mert az íze finom. 

Finn borsóleves (hernekeitto)

Elkészítési idő:

Hány adagra elég?

Hozzávalók:

• 50 deka zöldborsó (száraz)
• 50 deka füstölt sertéscsülök
• 30 deka friss sertéshús (lapocka vagy dagadó)
• 1 fej hagyma
• 2 teáskanál só
• 1 csipet bors
• 2 teáskanál majoránna

Leírás:

https://finnkonyha.blog.hu/9999/12/31/laskiainen_350