A mai vasárnap egyben Valentin-nap, ami Finnországban nem a szerelmesek, hanem a barátok napja, de ugyanakkor ez az utolsó farsangi vasárnap is. Idén rengeteg hó esett Finnország északi részén, de a déliek sem panaszkodhatnak most azt hiszem. Az országban mindenhol lehetőség van a sielésre és a szánkózásra. Ami nálunk a farsang, az a finneknél laskiainen, vagyis a húsvét előtti böjtöt megelőző időszak utolsó nagy, vidám örömünnepe. A hagyományos beöltözés, a farsangi álarcosbál nem jellemző, de laskiaistiistai (vagyis húshagyókedd) napját (illetve az előtte lévő hétvégét is) szánkózással ünneplik. Február-március környékén érezhetően hosszabbodnak a nappalok, a nap már egyre többet süt, a hideg enyhül, így több lehetőség van a kintlétre.
Napakelkka, azaz rúdszánkózás, amikor az egyik ember forgatja a tengely körül forgatható szánkót.
Kép: wikipedia.fi (Petri Tapola)
Régen a paraszti életben is fontos ünnepnap volt a húshagyókedd, amelyhez számos pogány hiedelem és tilalom kapcsolódott. Az étkezési szokásokat tekintve régen ekkor lehetett még enni zsírosabb ételeket a böjt előtt. Úgy tartották, minél inkább csillog a zsír az étkezõk ujjain és száján, annál jobban híznak majd tavasszal a disznók és annál jobban tejelnek majd a tehenek. Ilyen zsírosabb étel volt pl. a rasvarieska, azaz árpaliszből készített lepénykenyér, a tetején húsos szalonnával, vagy a liharokka, ami száraz zöldborsóból készült sűrű leves, belefőzött rozsszemekkel és disznócsülökkel vagy fejhússal. Ennek a mai, egyszerűbb változata a hernekeitto, azaz a sűrű borsóleves füstölt csülökkel, a hagyomány szerint ha ezt ették, akkor biztosan elég borsó terem majd a következő nyáron. Fűszerezése egyszerű, sót, borsot, majoránnát és egy kis mustárt használnak.
A finn borsóleves nem csak ilyenkor népszerű, igazából (majdnem) minden csütörtökön ezt eszi a kisgyerekektől kezdve a felnőttekig mindenki a menzán. Ennek is vallási oka van: a péntek böjti napnak számított, ezért fogyasztottak a megelőző napon ilyen tápláló, zsírosabb ételt. Én is az iskolai menzán ismertem meg, nem sokkal Finnországba érkezésem után. Otthon szerettem a borsófőzeléket, tehát nagy gondom nem volt a borsóval, de azon igencsak elcsodálkoztam, hogy a finn borsóleves (vagy főzelék, mert olyan sűrű) száraz zöldborsóból készül. Nem a hántolt borsóból, hanem a hántolatlan, egész száraz zöldborsóból. Mivel az alapanyagok egyszerűek voltak, olcsó és könnyen szállítható, ezért manapság is nagyobb rendezvényekre gyakran készítik, de a finn katonák egyik kedvenc (és gyakori) étele is.
Mivel a borsó száraz, előző este be kell áztatni, és azt sem mondanám, hogy pikk-pakk elkészül, de mégis megéri elkészíteni, mert az íze finom.
Finn borsóleves (hernekeitto)
Elkészítési idő:
Hány adagra elég?
Hozzávalók:
- 50 deka zöldborsó (száraz)
- 50 deka füstölt sertéscsülök
- 30 deka friss sertéshús (lapocka vagy dagadó)
- 1 fej hagyma
- 2 teáskanál só
- 1 csipet bors
- 2 teáskanál majoránna
Leírás:
https://finnkonyha.blog.hu/9999/12/31/laskiainen_350
