„Bárcsak jönne a karácsony, hogy ehessünk éjszaka is” („Tulisipa joulu että saisi yölläkin syödä”) – mondja a finn szólás. Kétségkívül a legnagyobb ünnep Finnországban a karácsony (finnül joulu). A joulu szó ősi germán eredetű, a hjul szóból származik, ami kereket jelent, és a Napra utal. Ugyanebből a szóból ered a finn juhla, azaz ünnep elnevezés is. A karácsonyvárás nagyon hamar megkezdődik Finnországban, október végén, legkésőbb november elején. Az üzletek ekkor öltöznek karácsonyi díszbe, és kínálják egészen karácsonyig portékájukat. A házak ablakaiban megjelennek a gyertyák, az udvarokon a karácsonyi fények, a munkahelyeken november végén-december elején pikkujoulu-kat, azaz kiskarácsonyi partikat szerveznek. A pandémiás helyzet miatt most ez a legtöbb helyen elmaradt, mivel sokan otthonról dolgoznak. Az otthonokban is hosszú készülődés előzi meg a karácsonyt, hiszen ilyenkor minden háziasszony szereti sajátkezűleg elkészíteni az ünnepi finomságokat. Ráadásul Finnországban is minden háziasszony úgy véli, a lakásnak ragyognia kell, mire a fenyőt behozzák a házba.

Köztudottan a Mikulás hazája Finnország, azon belül is Lappföld. A „karácsonyi apó” (Joulupukki) talán a legismertebb finn személy, sokak szerint az egyetlen igazi Mikulás. Korvatunturiban, azaz szó szerinti fordításban a Fülhegyen (azért van füle, hogy hallja, melyik gyerek viselkedett jól vagy rosszul), egy isten háta mögötti kis faluban él segítőivel, a tonttukkal, akik világosságot hoznak a sötétségbe, a hosszú finn éjszakákba. A manók jótevők, segítenek az embereknek, ajándékot visznek szegénynek-gazdagnak, és segítik a betegeket, az állatokat. Ők képviselik a jót, sok finn dal szól róluk. A finn gyerekeket tehát a manók már jóval karácsony előtt figyelik, vajon jól viselkednek-e.

A karácsony általában a nyugalmas, békés szaunázás örömét jelenti a finneknek, a közös családi együttlétet, és nem utolsósorban a nagy közös vacsorát. Az 1900-as évektől kezdve díszítenek karácsonyfát is, viszonylag egyszerűen, nem túl sok csillogó dísszel, inkább természetes díszekkel, és sok helyen hazafias módon finn zászlókkal. De nem minden családnál jellemző ez sem, ahogy a nagy ajándékosztás sem. Gyakran adnak egymásnak kézzel készített ajándékot (pl. jó meleg kötött zoknit), ami mindennél értékesebb. Karácsonykor összegyűl a népes család az asztal körül, karácsonyi dalokat énekelnek, de az elhunytakról sem feledkeznek meg, délután mindenki visz virágot a temetőbe.

Az ételeket már pár nappal előtte elkészítik, időben, különösen a halételeket, amelyeknek pácolódniuk kell, vagy a rakott ételeket, amelyeknek állniuk kell pár napig. Úgy tartják, karácsonykor bőségesen kell étkezni, hogy a következő év is bőséges legyen. Éppen ezért már december 24-én reggel különlegesen finom ünnepi tejbekását (joulupuuro) esznek, mandulával, szárított gyümölccsel, mazsolával, hogy az esti fő étkezésig jól bírják. Ez a szokás igen régi eredetű, és összefüggésben van azzal, hogy a kása nagy tiszteletnek örvendő étel volt az északi országokban, Norvégiában, Svédországban. Általában fehér rizsből készítik karácsonykor, és nem árpából, vagy zabból, mint hétköznapokon. A tejben főtt fehér rizs a tisztaságot jelképezte. A legtöbb családnál ma is ezzel kezdődik a karácsony. 

December 24-én a reggel karácsonyi tejberizzsel kezdődik, amelybe mandulát rejtenek, aki megtalálja, annak szerencséje lesz a következő évben (Kép: myllynparas.fi)

Szenteste vacsorára előételnek sózott, vagy enyhén füstölt, kaporral fűszerezett lazacot fogyasztanak, marinált halakat; főtt, lúgban áztatott tőkehalat (lipeäkala)  és heringsalátát (sillisalaatti). A hagyományos karácsonyi főétel az egybesült bőrös sonka (kinkku), amit nyersen szegfűszeggel tűzdelnek meg, mustárral kennek meg és sütőben sütnek szép pirosra. Ez az étel valószínűleg svéd hatásra került a finn konyhába. Mivel disznóhúst csak ritkán ettek, sokáig igen értékesnek számított és drága volt, az 1930-as években vált általános karácsonyi étellé. Az 1980-as évektől kezdve a pulyka is megjelent könnyebb ünnepi ételként. A sonkához vagy pulykához céklasalátát, azaz rosollit fogyasztanak, és különböző rakott zöldségeket (laatikko), felfújtakat: répát, krumplit, karórépát. Karéliában a karácsonyi ételekhez különböző pirogok tartoznak: rizzsel vagy főtt krumplival töltve.

Az ünnepkor a kenyér is különleges: aludttej, reszelt narancshéj, kömény és szirup keverékével készült rozskenyér. Karácsony másnapján általában ugyanazokat az ételeket ették. Az ünnepi asztalhoz hozzátartozott a házi készítésű sör, és a glögi (forralt bor), az ünnepi kávé, valamint különböző sütemények: mézeskalács (piparkakku), karácsonyi szilvás forgók (joulutorttu) és egyéb kalácsok, a szárított aszalt szilvából készült kompót (luumukiisseli) vagy a vegyes gyümölcsökből készült levesféle.

Régi kép egy tipikus finn karácsonyi asztalról: főszereplő az egyben sült, szeletekre vágott sonka, mellé köretként rakott répa- és karórépa, sokféle saláta pl. gomba vagy céklásaláta kiséri (Kép:Kirsti Kuusisto)

Korábban megosztottam a finn halászlé, azaz a kapros halleves receptjét, ajánlom mindenki figyelmébe, még a kezdők is bátran próbálkozhatnak vele (https://finnkonyha.blog.hu/2020/03/13/a_vilag_legfinomabb_lazaclevese).

Az alábbi receptet szintén érdemes kipróbálnia annak, aki szereti a halat, és valami különlegesre vágyik. Az egyik kedvenc karácsonyi receptem.

Márványsajtos sült lazac

(Sinihomejuustolla täytetty lohi) 

Elkészítési idő:

Hány adagra elég?

Hozzávalók:

• 200 gramm márványsajt
• 600 gramm lazac filézve
• 1 darab citrom
• 1 csokor kapor (szárított is jó)
• 1 teáskanál só
• citrombors, sült hal fűszerkeverék

Leírás: