A sok éhínséget látott Finnországban a kenyérnek mindig is nagy tisztelete és nagyon fontos szerepe volt. A „leipä miehen tiellä pitää” jól ismert közmondás is vall erről: az embert a kenyér tartja úton, azaz életben. Soha nem hiányozhatott az asztalról, étkezés közben a kenyérrel nem volt szabad játszani, kenyérrel a szájban nem volt szabad beszélni.  Manapság is minden étkezéshez fogyasztanak kenyeret. A legrégebbi gabona az árpa, tekintve, hogy jól bírja a hideget (árpát még Lappföldön is tudnak termeszteni) és az időjárás viszontagságai ellenére jól terem. Az 1800-as évektől kezdve a rozs is kedvelt gabonává vált.  Habár a fehér kenyér az emberek képzeletében valamilyen oknál fogva a gazdagság szimbóluma, a barna kenyér pedig a szegénységé, rozskenyerükre a finnek méltóan büszkék, és ugyanolyan központi helyen szerepel az életükben, mint a szauna. 2017-ben, Finnország 100 éves évfordulójakor a legfontosabb nemzeti ételnek választották. 

A kenyérválaszték Finnországban fantasztikusan széles, ugyanis a kenyérfogyasztási szokások jelentősen megoszlanak. Ez az eltérő kenyérsütési szokásokra vezethető vissza. A középkortól kezdődően két részre volt osztható az ország: a keleti területeken – ahol a kemencét fűtésre és sütésre egyaránt használták – hetente sütöttek, és így általában friss, puha kenyeret ettek, többnyire árpából készültet (ohrarieska) vagy rozsból készült cipót (ruislimppu). Az északi és a nyugati országrészeken a kemence külön helyiségben, nem a  lakószobában volt, így ritkán használták, csak évente kétszer, ősszel és tavasszal sütöttek. Jellegzetes még a nyugati területeken a szárazabb, savanyú rozskenyér (hapanleipä), amit az egész világon csak Finnországban, Oroszországban és Svédországban fogyasztanak.

Az északi vidékeken vízből, lisztből és sóból, élesztő nélkül gyúrt lyukas rozskenyeret készítettek (orsileipä vagy reikäleipä – ez a lyukas rozskenyér), amit aztán a padláson egy hatalmas rúdra felfüggesztve szárítottak és tároltak. Ez gyakran olyan kemény és száraz volt, hogy a gyerekek és az idősek tejbe mártva tudták csak megenni. 

A következő recept Finnország északnyugati régiójából való (Pohjois-Pohjanmaa) igazán takarékos, éppen karantén-időre való. Nem kell hozzá még élesztő sem, ez egy vékony, lapos, puha kenyérke. A tésztája a krumplipürétől lesz puha és szaftos. 

Krumplis kenyér (perunarieska)

Elkészítési idő:

Hány adagra elég?

Hozzávalók:

• 3 deciliter krumplipüré
• 2,5 deciliter árpa vagy búzaliszt
• 1 darab tojás
• 0,5 teáskanál só

Leírás:

valio.fi