A nagyböjt utolsó hete a nagyhét. Kezdetén, virágvasárnap egy régi karéliai szokás él Finnország egész területén: a kislányok boszorkányoknak beöltözve házról házra járnak és vidám versikéket, mondókákat énekelve – némi húsvéti édességért cserébe – feldíszített barkaágakkal kergetik el a rossz szellemeket a háztól s minden jót kívánnak (finnül ez a virpominen). A feldíszitett barkaágakat aztán a háziaknak adják, így mindenki otthonában ott díszeleg egy-két színes ág. A szokás Jézus jeruzsálemi bevonulását idézi, az északi országokban pálmaág helyett a legelső tavaszi ágakat, a fűzfabarkákat használták erre a célra. A tegnapi nap azért is volt különleges, mert a mostani időszakban, a karanténban először maradt el ez a szokás, de ugyanakkor a finnek kitalálták a virtuális "virpominen-t", vagyis interneten keresztül a családtagokat, ismerösöket azért a gyerekek köszönthették. 

Feldíszített barkaág

Kép: pixabay.com 

A népi hagyományban a nagyhét minden napjának különleges elnevezései vannak, amelyek régi pogány szokásokra utalnak: malkamaanantai, tikkutiistai, kellokeskiviikko, kiirastorstai, pitkäperjantai, lankalauantai, sukkasunnuntai, pälkkäpääsiäinen. Már a böjt elején megkezdõdött a régi népi hagyományban egyfajta tisztálkodás, takarítás. A tavasz, a természet megújulása az embert is környezete megtisztítására készteti. Nagyhéten már nem végeztek nagy munkát, nagypénteken már nem takarítottak, ekkor – Jézus kereszthalálának emléknapján – tilos volt minden munka, a főzés is. Ezen a napon régen csak hideg ételeket ettek (kenyeret, halat), ekkor ették a nyugat-finnországi területeken a rozsmalátából készült mämmit is. A mämmi a zsidó kovásztalan kenyér északi változata, vízből, rozslisztből, rozsmalátából készült, narancshéjjal és cukorsziruppal édesített kása, puding. Mivel elkészítése sokáig tart, ma már nem készítik házilag, hanem mindenki a bolti változatát vásárolja. 

A nem túl bizalomgerjesztő, sötétbarna színű,

rozsmalátából készült mämmit vanilia- vagy tejszinhabbal kínálják

Kép: valio.fi 

A húsvét (pääsiäinen) a kereszténység legnagyobb ünnepe, Krisztus feltámadásának ünnepe. Az ortodox keresztény hagyományok és a pogány hagyományok egyaránt hatottak a finn húsvéti tradíciókra. Bár böjtöt nem tartottak és nem tartanak  ma sem, húsvétkor régi szokás szerint sült húsokat, főként bárányt ettek. Ez ma is igy van. A húsvét finn elnevezése is -  a pääsiäinen - Mikael Agricola finn püspök, nyelvújító szóalkotása, a böjttől való megszabadulásra utal.

Igazából nem alakultak ki a finn hagyományban jellegzetes húsvéti ételek. Az ortodox húsvéti hagyományokból vettek át néhány jellegzetes húsvéti ételt, pl. a túróval készült édességeket, ilyen a pasha (túróból készült édesség),a túrós pite (rahkapulla, lásd korábbi recept), vagy a húsvéti kalácsféle a kulitsa. Ezeket sokan készítik házilag is. 

A tojásételek és a tojásfestés szintén ortodox hagyományból származik. Húsvét vasárnap reggelén szépen terített, tavaszi színekkel és virágokkal díszített asztal várja a vendéget a finneknél. A magyar locsolkodási szertartások hallatán a finnek elborzadnak. A gyerekek azért nem maradnak meglepetéstojás nélkül, kaphatnak igazi tojáshéjba bújtatott csokitojást, ami a finn Fazer csokoládégyár találmánya, így készül: