Te is szereted a ropogósra sült kenyeret? Az északi országokban az 1800-as években terjedt el a vékony, ropogós rozskenyér, amely egyszerű, tiszta és tápláló, így testesíti meg mindazt még ma is, ami az egészséges táplálkozás hívei számára elengedhetetlen. Finnországba Svédországból érkezett, s főleg az ország nyugati területein volt jellemző, a vízből, lisztből, sóból, élesztő nélkül készült kenyér. Kialakulása tartósságának köszönhető, mivel sokáig elállt, évente csak kétszer sütöttek. A középéből lyukat szúrtak ki, és egy hosszú farúdra felfűzve tárolták a konyhában. Télen a favágók is ilyen kenyeret vittek magukkal, de háborúban a katonák is ezt ették. Ipari gyártása az 1952-es olimpiai év után lendült fel, amikor a finn Vaasan cég megalkotta és szabadalmaztatta a "finn crisp" terméket, amit mára már több, mint 50 országba szállítanak. Magyarországon is ismert, formája többnyire szögletes, többféle lisztből készülhet. Ma már nem a szegények eledele, hanem az egészséges életmód része a "näkkileipä", ez a rostdús, ám kalóriában szegény kenyér. Mind a mai napig ezért is kínálnak ilyen kenyeret (is) Finnországban a közétkeztetésben.
Lyukas rozskenyerek a Turkansaari skanzenban (Oulu)
Ropogós kenyeret otthon is készíthetünk, sőt mi magunk is variálhatjuk sokféleképpen. A lényeg a mag-liszt arány. Az alábbi recept kukoricaliszttel készül, ezért gluténmentes. Ízlés szerint adhatunk hozzá más magokat - chiamagot, lenmagot, tört mandulát, diót - reszelhetünk bele egy kis kemény sajtot (parmezán) és kipróbálhatunk különféle olajakat is, pl. tökmagolajjal rendkívül finom!
Elkészítési idő:
Hány adagra elég?
Hozzávalók:
- 2 deciliter kukoricaliszt
- 2,5 deciliter forró víz
- fél teáskanál só
- 0.5 deciliter olaj (olíva vagy tökmag vagy repce)
- 0,5 deciliter szezámmag
- 3/4 deciliter napraforgómag
- 0,5 deciliter tökmag
- 0,5 deciliter apróra vágott mandula
- 0,5 deciliter lenmag
